Az irodalmi Nobel-díj titkairól, az antifeminista Tormay Cécile feminista oldaláról, Szentmihályiné Szabó Máriáról, Ritoók Emmáról, a Napkelet és a Híd folyóiratról – Irodalmi kutatóárok: értékes leletek az 1920-1930-as évek irodalmából
Irodalomtörténészként jó 20 éve foglalkozom a Nyugat ellenlapjával, a Napkelettel. Ebből írtam és védtem meg PhD dolgozatomat az ELTE Irodalomtudományi Iskolájában, s ez már a harmadik kötetem, amelyben kutatási eredményeimet publikálom. Ha érdekel az 1920-1930-as évek irodalmi élete kicsit másképp, mint ahogy az iskolában tanultad, olvass bele írásaimba!
Kollarits Krisztina: A Napkelet és kora
Miről olvashatsz a könyvben
A könyv első része tanulmányokból áll, amelyek egy része már megjelent irodalmi folyóiratokban (Kortárs, Hitel, Magyar Napló stb.), másik része viszont eddig az asztalfiókomban pihent.
A tanulmányok közül talán a legnagyobb érdeklődést már eddig is
a Nobel-díj árnyékában (2011)
című írásom keltette. Ebben azt vizsgálom, hogy mi az igazság Tormay Cécile, Herczeg Ferenc és Szabó Dezső Nobel-díjra való felterjesztéséről.
A Nobel-díj iratanyagát mindig 50 évre titkosítják, ezért van olyan sok találgatás az odaítélés szempontjai, sőt néha a felterjesztés ténye körül is.
Elsőként tanulmányoztam a Svéd Akadémiának azt a 2001-es forráskiadványát, amely az irodalmi Nobel-díj első 50 évének az iratanyagát tartalmazza. Ebben az 50 évben valóban csak három magyar szerzőt (Tormayt, Herczeget és Szabó Dezsőt) terjesztett fel irodalmi Nobel-díjra, a rájuk vonatkozó anyag magyar fordítását és annak elemzését közöltem ebben a tanulmányban.
Feministából antifeminista
Tormay Cécile antifeminista nőmozgalmi pályafutása 1918-ban, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége megalapításával indult.. Azt azonban kevesebben tudják, hogy 1918-ig egy valódi feminista karriertörténet az övé. A részletek ebben, az eddig még kiadatlan tanulmányomban olvashatók:
Tormay Cécile előtanulmányai. Nőmozgalom a 19-20. század fordulóján
Kritikáim
A kötet második részében irodalmi folyóiratokban megjelent kritikáim olvashatók. Írtam többek között Babits Mihály levelezéséről, Török Sophie naptárairól, a pályakezdő Kosztolányiról, Móricz Zsigmondról, Németh Antalról, Szécsi Noémi-Gera Eleonóra nőtörténeti köteteiről.
Személyes megjegyzés irodalmi kutatószenvedélyem eredetéről
Gyerekkoromban, talán nyolc éves lehettem, szüleim legnagyobb meglepetésére egy szép napon azzal álltam elő, hogy régész leszek. Honnan juthatott ez eszembe? Talán mert lakásunk éppen szemben volt a Savaria Múzeum impozáns, neoklasszicista épültével, és az épület előtti parkban jó pár római kori kő volt kihelyezve. Ezek között játszottunk, amióta az eszemet tudom. Szüleim az első döbbenet után rögtön elkezdtek lebeszélni:
– Ugyan már! Tudod te azt, hogy milyen kemény munka? Egész nap gödröket akarsz ásni a tűző napon?
Egy kicsit meginogtam, és végül irodalomtörténész lettem. Csak az utóbbi időben csodálkoztam arra rá, hogy ha más úton is, de egész eddigi pályámon, szinte minden írásomban ezt a régi, gyermekkori álmomat valósítottam meg: értékek után kutatni, írókat, folyóiratokat, eseményeket kiásni a felejtés törmeléke alól.
A magyar szakos diplomamunkámmal kezdődött, amelynek témája a Napkelet (1923-1940) volt. Egy olyan folyóirat, amelynek szinte még a létezéséről sem igen tudott (vagy akart tudni) a szakma az 1990-es években. A Napkelettől egyenes út vezetett a főszerkesztő, Tormay Cécile életművéhez, majd sorra jöttek a Horthy-korszak kulturális életének jelentős személyiségei: Németh Antal, a Nemzeti Színház egykori igazgatója, Zilahy Lajos és a Híd című hetilap; az újkatolikus mozgalom a 30-as években… S minél mélyebbre fúrtam, annál inkább megértettem, hogy a „Múltat nem lehet végképp eltörölni.” Csak az „eltörölt” részek felszínre hozásával és leporolásával válhat teljessé a kép. Sőt mi több: a felszínre hozott töredékek megmozdítják az addig ismert részeket is. A Napkelettel való foglalkozás óhatatlanul árnyalja a Nyugat folyóiratról kialakított képet, a falukutató Szabó Zoltán Napkelet-beli szervező munkája más megvilágításba helyezi a 30-as években induló nemzedék gondolkodásmódját, és még hosszan folytathatnánk a példákat.
Jelen kötet az elmúlt évtizedben folytatott „irodalmi ásatásaim” eredményeit kívánja bemutatni minden érdeklődő olvasó számára.
Nagy-Koppány Zsolt kritikája a könyvről: https://konyvkultura.kello.hu/kritika/2023/08/napkelet