Irodalomterápiával a kiégés ellen
Kevesen tudják, hogy az irodalomterápia jól használható a kiégés megelőzésére is. A kiégés hosszabb ideig tartó stressz, elsősorban fokozott érzelmi megterhelés következtében alakul ki. A kiégés bármely foglalkozási területen megjelenhet, ahol a munka érzelmi megterheléssel jár, de a segítő foglalkozásúak fokozottan veszélyeztetettek: ápolók, orvosok, pedagógusok, pszichológusok, lelkészek, szociális munkások, könyvtárosok, felsővezetők, ügyfélszolgálatosok, politikusok, médiában dolgozók stb.
A kiégéses állapot jellemzői: a fizikai, emocionális, mentális kimerülés, a reménytelenség és az inkompetencia érzése, a saját személyre és a munkára vonatkozó negatív attitűdök. A személy csökkent munkakedvet él meg, motivációja és teljesítménye visszaesik, munkahelyi elfoglaltságait monotonnak és értéktelennek ítélheti meg. Mindezek következményeként a munkahelyi kapcsolatok felszínessé vagy éppen konfliktusossá válhatnak, a személyes szükségletek háttérbe szorulnak, és akár egészségkárosodás is kialakulhat (függőségek, alvásprobléma, táplálkozási zavar, pszichoszomatikus betegségek stb.).
Az irodalomterápiának azért lehet szerepe a kiégés megelőzésében, mert hozzájárul az önismeret elmélyítéséhez, pozitív egyéni és csoportélményeket ad a résztvevőknek, erősíti önbizalmukat, javítja hangulatukat. A csoporttagok már azzal segítik egymást, hogy a másik véleményét és tapasztalatát értő figyelemmel meghallgatják, tapasztalataikat megosztják.
Miért működik az irodalomterápia a kiégés megelőzésében?
Minden olvasni szerető ember ismeri az olvasás jótékony hatását, ha talán tudatosan nem is fogalmazta meg magának, hogy miért nyúl bizonyos lelkiállapotok esetén szívesen egy kedvenc könyvéhez. Hogyan hat az irodalom az olvasó emberre? A téma vizsgálata során G. Tóth Anita az identifikáció és a mentalizáció fogalmát tekintette kulcsfontosságúnak.
Az identifikáció egyfajta azonosulást jelent a kereső/olvasó ember számára. Egy másik (jelen esetben akár fiktív) szereplő véleményét, nézeteit, viselkedésmódját ismeri meg, arra reflektál, majd azzal azonosul, sajátjává alakítja. A mentalizáció lényege pedig abban áll, hogy „a szereplők érzelmeinek azonosítása segít a saját érzelmeinket megérteni, elindíthatja azok feldolgozását, elfogadását. Mélyebb szintre hatol, mint az identifikáció: nem az azonosulásra helyezi a hangsúlyt, hanem az élményszerű, belátó megértésre. Az egyén a saját és mások mentális állapotairól gondolkodva mások és saját viselkedéséről realisztikus modelleket tud felállítani.” (G. Tóth Anita: Az irodalmi szövegek hatása, a szimbólumok befogadása
A kiégés gyakori tünete a kapcsolatok leépítése, illetve a passzívitás. A személynek nincs ereje, kedve társas kapcsolatokra. Az irodalomterápiás csoport tagjai arra szerződnek, hogy 6-12 héten keresztül heti egy alkalommal részt vesznek a másfél órás csoportfoglalkozáson. Már maga az, hogy a személy eljön rendszeresen a csoportra, csökkenti elszigeteltségét. Igaz ez a tehetetlenség, reménytelenség érzetére is, hiszen a csoporttag hallja, hogy mások is hasonló problémákkal küzdenek, mint ő, illetve megismerheti, hogy mások milyen megoldást találtak az övéhez hasonló problémákra. vagy hogy Bagdy Emőke véleményét idézzük: már annak is preventív hatása van, ha jól funkcionáló, „egészséges” személyekkel barátkozunk. (Dr. Bagdy Emőke: A segítőkapcsolat pszichológiája. Osiris Kiadó, Bp., 1999.)
Kulcsár Zsuzsanna a kiégést az érzelmi kapacitások kimerüléseként definiálta. A személy úgy érzi, hogy nem tud érzelmeket fektetni személyes kapcsolatokba, gyakran az együttérzés hiányára, érzelmi élete eltompulására panaszkodik. (Kulcsár Zsuzsanna: Egészségpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó, Bp.,2002.) A közös olvasás, egymás értő figyelemmel való meghallgatása erre a problémára is gyógyírt jelenthet.
Komlósi Piroska a kiégés megelőzését egy megfelelő tanulási folyamatra alapozná, amelyben kiemelt szerepe van az önismeretnek, a stresszkezelési készségek fejlesztésének, a problémaérzékenység és -megoldókészség erősítésének. (Komlósi Piroska: A továbbképzés szerepe a kiégésben =
A szakirodalom egyetért abban, hogy a kiégés megelőzhető vagy csökkenthető lenne: nemcsak a munkahelyi légkör javításával (szolidaritás, egymás kölcsönös segítése, szupervízió) és biztonságot adó szakmai ismeretek folyamatos bővítésével, hanem az önismeret és a stresszkezelő készségek támogatásával is.
A biblioterápia mint kiegészítő terápia természetesen használható a klinikumban is, ilyenkor azonban a biblioterapeuta egy másik szakemberrel, pl. pszichiáterrel együtt, kooterápiában dolgozik. Az irodalomterápia azért is használható krónikus betegek rehabilitációjában kiegészítő terápiakén, mivel az irodalmi művekkel való foglalkozásnak számos olyan hatása van, amely segíti a beteget a gyógyulásban például megküzdés facilitálása, stresszoldás, erőforrások/kreativitás mobilizálása, énképváltozás, érzelmi élet karbantartása, alternatív élvezeti forrás, beszűkült állapot oldása.
Jelentkezz irodalomterápiás csoportunkba: Biblioterápiás csoport indul! – Irodalomterápia (xn--irodalomterpia-5gb.hu)
